Szinte felszikrázom, amikor hozzám ér és legszívesebben kiugranék a bőrömből, olyan boldog vagyok ebben a pillanatban. Aztán el is enged.
Őszintén, ha nem kezdeményezel kétlem, hogy lett volna bátorságom erre... De.. nagyon örülök, hogy így alakult.
Mosolygok rá, kissé lehajtva a fejem, mert még mindig utálom, hogy olyan ronda az arcom amikor mosolygok. A fránya sebhely az oka. Fölkapom a fejem, amint kimondja a varázsszót, majd a keze után nyúlok az asztalon és mélyen a szemébe nézek, teljesen komoly arccal:
Ennél szebb dolgot még soha senki nem mondott nekem.-nevetek fel a végén.- De komolyan, mindig van legalább egy tábla csoki.. na jó három a talárom zsebében... Ami... tök fura, inkább felejtsd el.
Anyukám szokta mindig mondani: "Egy kis csoki minden problémát megold." Az élet bölcsessége fér bele ebbe a mondatba.
Egyébként sosem gondoltam volna, hogy kedvelsz, mármint... Ha még nem tűnt volna fel elég kínos tudok lenni.-mosolygok rá, folytatva az ő gondolat menetét.
Hangosan nevetek fel de el is komolyodom miután a kezemért nyúl. Elmosolyodom és végigcirógatom a kezért az enyémmel.
Az nagyon jó mert én általában mindig kívánok valami édességet, de sosincs nálam semmi.
Pillantok fel a szemébe majd az ajkaira. Ha még nem tűnt volna fel én kínosabb vagyok. Mellesleg miért ne kedvelnélek? Helyes vagy mármint... Azthiszem az egyetlen helyes srác a suliban és az egyetlen aki nem néz bolondnak. Meg vicces vagy és...
Megakad bennem a szó.
Mindegy még a végén elijesztelek annyit ömlengek itt.
Imádom a nevetését. Egyszerűen gyönyörű, amikor sugárzik belőle a vidámság. Az ember automatikusan maga is elmosolyodik és felderül tőle. Én legalábbis biztosan. Még szélesebb fél mosolyom lesz, majd elnevetem magam:
Várj, várj, várj! Szívesen hallgatom a hazugságaid arról, mennyire tökéletes vagyok.
Tényleg hihetetlen, hogy ezeket gondolja rólam. Mármint a srácok közül sosem én voltam a jóképű, vicces gyerek. Ezek a jellemzők inkább Jamesre és Siriusra illenének, mindig ők kapták meg a lányokat. Talán azért van szerencsém, mert Tamsin James húga, így ők nem kezdenének ki vele. De azért van még sokkal több nálam tökéletesebb fiú az iskolában. Ő mégis velem ül itt. Kicsit közelebb hajolok, suttogva:
Vérfarkas vagyok... Nehezen ijeszthetnél el.
Most az egyszer hozom csak fel úgy a témát, hogy nem lesz tőle komor hangulatom. Ezt is Tamsinnak köszönhetem.
Bár, ha kiderül, hogy együtt vagyunk Jamestől talán megijednék... Mármint...-vörösödök el.- Mi most... együtt... vagyunk? Vagy nem? Nem erőltetek semmit! Biztos nem jelentenéd így ki... és... túl sokat beszélek.
Felhúzom a pulcsim nyakát a fejemre, mert már megint elintéztem magam. Egyszer megtanulhatnám, hogyan kell normálisan viselkedni körülötte. Ezt a szerénységet és... legfőképpen kínosságot is csak Tamsin hozza ki belőlem. Általában egész nyugodt ember szoktam lenni, akárcsak egy... hippi? Rossz példa, de végül is igen. A srácok közül, négyünk közül én hasonlítok a legjobban egy nyugalmas öregemberhez.
Mosolygom el az egészet majd nem is tudom mit mondjak a kérdésére. Mármint én is pontosan ebben a bizonytalanságban vagyok. Vajon ő is barátnőkének akar vagy csak tudom is én. Valami bátorság száll meg és hirtelen ötlettől vezérelve állok fel és helyezkedem el az ölébe. Lehuzom az arcáról a pólót, de mielőtt megszólalhatna ajkaimmal fogom be a száját.
Hát persze, hogy együtt vagyunk! Persze csak ha te is akarod.
Amint megcsókol minden önbizalmam elszáll egy pillanat alatt. A szívem biztos kihagy néhány ütemet, és legszívesebben azt kívánom, hogy örökre így maradjunk. Hogy erre a napra emlékezzek mindig is. Erre a pillanatra, erre a gyönyörű és elragadó érzésre. Ha költő lennék se tudnám szavakkal leírni, milyen érzés is, ahogy az ajkai találkoznak az enyémmel. Mintha minden és mindenki megszűnne létezni és csak mi lennénk az egész világban. Nem tart sokáig, mégis nekem egy örökkévalóságig tart. Teljes áhítattal nézek a szemébe és megsimogatom az arcát.
Mást nem is akarok.- mosolygok rá.
Aztán felkordul a gyomrom, amitől elnevetem magam:
Na jóóó. Téged akarlak, de egy szelet csokis pite is jól esne.
Elérzékenyülök, ahogyan azt mondja mást nem is akar és nem is tudom, hogy a szívem megszűnik e dobogni vagy még inkább felgyorsul. Bármelyik is legyen mindenképp nagy hatással van rám.
Hát a kettő nem zárja ki egymást.
Állok fel az öléből majd visszacsúszok a helyemre.
Mindenesetre neked kell majd elmondanod Jamesnek....
Mondom ezt úgy, hogy fel sem pillantok rá.
Engem maximum eltiltana tőled de te a legjobb barátja vagy... ráadásul te hódítottad el az én szívem így téged terhel a kötelesség.
Egy pillanatra ugrik egyet a gyomrom, mert nem tudom, hogy képes lennék e James szemébe nézni és közölni vele, hogy együtt vagyok a húgával. De lassan bólintok.
Ömm... okééé... Majd valahogy ráveszem magam a dologra.
Ránézek a lányra, majd felkelek a székből:
Te mit szeretnél enni?
Aztán amikor válaszol odamegyek a pulthoz, ahol Archie -a Három Seprű tulajdonosa- épp a poharakat törölgeti. Leadom neki a rendelést, mire hátravonul a konyhához, lendít egyet-kettőt a pálcájával, aztán hallom a tányérok és minden konyhai dolog csörömpölését. Addig nem megyek vissza az asztalhoz, de visszanézek Tamsinra, majd mosolyogva "alvást" tettetek. Archie pont akkor jön ki, kezében a rendeléssel és furán végigmér. Megjegyzi, hogy ha akarom visszaviheti a kaját, hogy aludjak, mire kínosan mondok egy nem kell, köszit. A kínos dolgokat átlépve visszamegyek az asztalhoz.
Hát ez... szörnyű volt.- nevetem el magam Tamsinra nézve.- Azt hiszem nem tettem rá jó benyomást.
Majd szépen lassan véget ér az őszi szünet és ezzel együtt a kettesben eltöltött időnk is. Lassan visszaérkeznek a diákok és köztük az én drága bátyám is. Az eddig megérkezett hugrabugosok asztalánál ülök de le sem veszem a Jamesről a szemem. Ez lenne az a pillant mikor Remus végre bevallja, hogy együtt vagyunk. Mikor bátyám furcsállóan néz rám ami, mint később kiderült csupán azért volt mert fogalma sem volt miért bámulom, odamegyek lehuppanva Remus mellé csókot nyomva az arcára.
Eltelt a szünet és lett volna időm, hogy James-el beszéljek Tamsinról de nem tettem. És ez nagy hiba volt. Ugyanis a griffendélesek asztalánál ülünk, mikor hirtelen leül mellém a lány, egy csókot nyomva az arcomra. Abban a pillanatban megáll a villa félúton James szája és tányérja között a levegőben és nyitott szájjal néz minket egy pillanatra. Szinte hallom, ahogy kattognak a fejében a kerekek és kevesebb, mint fél perc csend után, mire már biztosan lesápadtam, James ledobja a villáját az asztalra, majd átveti magát az asztalon -mindenki döbbenetére- és rám veti magát, ledöntve a padról. Így fekszik rajtam a földön, két kezével megragadva a taláromat, majd megráz:
Hogy mi van?! Miről nem tudok Lupin, hm?! Mit csináltál te a húgommal, ameddig nem voltunk itt?!
Alig bírok megszólalni, úgy fekszik a tüdőmön, meg persze nem készültem fel egy beszédre még. Közben hallani lehet Lily "James!"-ét, amint felkel a helyéről és Siriust, aki megragadja James vállát, de ő lerázza magáról és csak engem néz. Még egyszer megrángatja a taláromat, aztán ismét ledob a földre, én meg végre szóhoz jutok:
James! James! Figyelj én...
Te mi?!- vág közbe kiabálva.
...Én nem csináltam semmi OLYAT... nem erről van szó, ez.. más...- próbálom túlkiabálni barátomat.- Szeretem őt, oké?!
Azt hiszem ez az a pillanat, amikor az értetlenség és a düh fut végig rajta és már várom, hogy lefejeljen, de nem teszi meg. Közben kissé lenyugodva Tamsin felé nézek és megismétlem a szavaimat:
Csak pislogok mikor a villa kiesik James kezéből majd dühösen nézek Remusra.
Te nem mondtad el neki?
De a következő pillanatban James átszeli a közöttünk lévő teret és leteperi Remust a földre. Kiabálások és zajok vesznek körbe. Sirius megprobálja megállítani Jamest és igazából semmi mást nem hallok egy valamin kívül.
Én szeretem őt.
Nem tudom levenni a tekintetem a földön fekvő Remus tekintetéről, de megszólalni is képtelen vagyok. Minden tekintet rám szegeződik az enyém pedig Jamesre.
Hallottad James... Szeret engem és én is szeretem őt. Úgyhogy meg mered ütni megharaplak.
James összeszűkített szemmel néz rám, majd a vállán át egy pillanatra Tamsinra aztán vissza rám. Rajtam való fogása kissé elernyed, majd megkérdezi:
Szereted őt?
Bólintok lassan.
És Ő is téged, huh?
És tényleg, hiszen ezt mondta az előbb.
Hát én is meglepődtem, elhiheted.- mondom mosolyogva, mire Jamesből előbukkan egy apró nevetés, de rögtön komoly arcot vág ismét és egyik kezével,a mutatóujjával a mellkasomra bök.
Ne nevettess Holdsáp, ez komoly dolog!
Már a becenevemet használja, úgyhogy megnyugszom, elhárult a veszély és már a dühöt sem látom az arcán.
Tudod milyen érzés... nekem Ő az én Lilym.
Ezzel meg is nyertem, mert leszáll rólam és kinyújtja a kezét, hogy felsegítsen. Én pedig örömmel fogom meg és állok fel a padlóról. James a fejét rázza, mert azért még mindig sok neki a dolog:
Azért zavar a legjobban, mert ő a húgom, Holdsáp... Te pedig olyan vagy, mint a testvérem... Érzed már miért fura ez az egész?
Néz Tamsinról rám, majd vissza. Bólintok egyet kínosan beletúrva a hajamba. Közben Lily látva, hogy lenyugodtak a kedélyek és visszaül a helyére. Peter aki eddig bambán nézte a dolgokat szerintem még mindig nem érti mi történt. Sirius meg felnevet, teljesen félvállról véve az ügyet:
Örülök Remus, hogy túlléptél rajtam, miután Marlene-al jöttem össze.
Az egész csapat felnevet, majd Tamsinra és Jamesre nézek:
Sajnálom, hogy nem szóltam előbb a dologról. Tudom, hogy megígértem, de... nyuszi voltam.
Mikor látom, hogy végre lenyugodnak a kedélyek és mindketten a talpukon állnak a helyett, hogy a földön verekednének, kifújom a levegőt. Hiába én még mindig mérges vagyok mind a két majomra aki előttem áll.
Egy farkas bőrbe bújt nyúl vagy Remus.... és most megtehetném, hogy rádöntöm a.... a....
Ragadom meg Sirius elől a poharát beleszagolva majd elhúzom az orrom.
Jézusom mi van ebbe.... szóval ezt, mert nem merted elmondani neki. Ha olyan fontos lennék már régen előálltál volna a dologgal erre az egész Roxfort azt nézte, ahogyan két idétlen tökfej összekap akik állítólag a legjobb barátok. Szégyellhetnétek magatokat.
Nézek ide oda egyszer Jamesre egyszer Remusra.
Tudjátok mit egyikőtök sem érdemel meg...
Megyek el mellettük de még visszafordulok egy egy tarkóst adva mindkettőnek.
James és én csak döbbenten állunk, és egyre szarabbul érzem magam a dolog miatt, mert igaza van Tamsinnak. De fontos nekem, csak túl gyáva voltam elmondani Jamesnek, mert attól féltem talán eltilt a lánytól vagy valami. Mindketten összehúzzuk a nyakunkat, amikor kapunk egy tarkóst, James mond egy "au"-t, de én meg se nyikkanok, csak gyorsan felveszem a lépést Tamsinnal és megfogom a kezét, visszahúzva egy kicsit. Aztán a kezem közé veszem az arcát és a szemébe nézve ezt mondom:
De igenis fontos vagy számomra.. Nagyon is az vagy, Tamsin. Épp ezért nem mertem elmondani először Jamesnek, attól féltem eltilt és nem csak téged, de a barátomat is elveszítem egyszerre.... Tudom, így visszanézve hülyeség az egész, hiszen nem tiltott el, meg rájöttem, ha el is tiltott volna tőled se hagytalak volna el...
Megsimítom az arcát, még akkor is ha dühös rám.
Meg nem is így terveztem, hogy először kimondom, hogy szeretlek... Mert szeretlek... És...- elvigyorodom.Na várj, nagyon jól esik kimondani: szeretlek. És ne haragudj kérlek, tudom, hogy kész idióta voltam.
Először még durcásan nézek rá mikor megragadja a kezem és maga felé fordít. Viszont minden szavától egyre inkább ellágyulok egészen odáig ameddig újra és újra el nem ismételi, hogy szeret.
Igen egy idióta vagy és igen ... tudom az okokat és igen én is szeretlek. Túlságosan helyes vagy ahhoz, hogy utáljalak de haragudni még haragszom.
Persze ezt már csak úgy mondom és felágaskodva nyomok egy csókot az ajkaira. Hátrapillantok Jamesre és két ujjammal először az én szemem felé mutatok majd csak azután ő rá azt mutatva "figyellek".
Ezért mind a kettőtök lóg nekem egy egy tábla csokival. Te azért mert kínos helyzetbe hoztál - Értem Jamesre majd Remusra pillantok. - Te meg mert... csak úgy.
Nevetek fel és még egy gyors csókot nyomok az ajkaira majd megfordulok és indulok vissza, de még egyszer visszaszaladok egy újabb csókot csenve.
Pént. Szept. 01, 2017 6:20 pm