Felnevetek, majd bólogatva egyetértek:
Igen, azzal nem mennél túl sokra.
Amint kimondja a második ötletét majdnem elcsúszok az egyik sziklán a lábam alatt, majd visszaveszem az egyensúlyomat. Aztán csak nézek a szemébe pislogás nélkül, vagy két percig. A fejemben végig latolgatom, hogy mik lehetnének annak a következményei.
Ha megteszem, azzal teljes szégyenbe hozom a családomat és önmagamat. A házam, a barátaim elítélnek majd. Tekintve, hogy a legtöbbjük sárvérű gyűlölő. Példának okáért Malfoy átadhatja ezt a hírt rólam az apjának, aki munkatársa apámnak. És bumm! Teljes szégyen a családomra nézve. Anyámat ismerve a végén belehalna a dologba, szó szerint. Mikor Siriust kitagadta szinte teljes hisztéria fogta el. Mi lenne, ha én okoznék neki csalódást? Felelősséggel tartozom a családomért és az örökségünkért. Akármit jelentsen is ez.
De ha nem teszem meg, akkor pedig gondolom a lányt sértem meg.
Egyértelműnek kéne lennie a döntésemnek de mégsem az. Ott motoszkál a kis ördög bennem ami tegnap óta nem hagy nyugodni, a lelkiismeretem.
Öm...-kezdem el, de még mindig nem tudom, mit mondjak.
Megvakarom az államat, majd megkérdem:
Pulcsi alatt is hordhatom?