The way of power is taking it.

I have never been this excited in my entire life. The golden necklace jiggle back and forth under my shirt while I basically running from Flitch. I am surprised he is even alive after all these years. Maybe that grumpy cat gives him some sort of energy. I turn left and go straight to the artefact room. They will come in I am sure but not going to find me here. I slowly pull out the necklace and turn it 3 and a half times. After that everything goes blurry and since my goal was to come back to the place and time when everything started the hallway is flooded with students. I had a very hard time back in my time basically broke into Hogwarts and stole this necklace but I simply had enough time to stole a uniform.



/meguntam/

Kilépek az ajtón egyenesen bele a gyerek forgatagba és próbálok olyan jól elvegyülni, ahogyan csak lehetséges. A hamisított meghívóm az iskolába a kezemben van és mihint megtalálom az elsősöket a sor végére álllok. Nincs más hátra mint előre nem azért tettem meg egy ilyen utat, hogy aztán meghátráljak nem igaz? Ide oda pillantgatok mikor meglátom Jamest. Az unokája kiköpött mása így pontosan tudom, hogy aki mellette van az nem más mint Sirius és az egész kis csipet csapat. Előre furakodom a tömegben miközben a pálcámat szorongatom a kezemben paranoiásan. Fél vállal az egykőjüknek ütődöm.

Jaj … sajnálom milyen figyelmetlen vagyok.

Újabb év a Roxfortban és Peter még most sem szokott hozzá az izgalomhoz ami a kastélyt bejárta. Pedig már hányszor volt évnyitón, hiszen a leghangosabb csapathoz tartozott az egész iskolában. De Peternek van egy kisebb fóbiája a tömegektől, így csak néz jobbra balra, próbálva kikerülni a diáktömegeket, de közben követni Holdsápot, Tappancsot és Ágast.
A legjobb barátai, de akármennyire is barátok, ő nem olyan mint ők. Csendes, izgága és dadogós. Ugyanakkor az évek során átvette barátai szokásait is. A csapat bővült az évek során: Lily, Tamsin és Marlene. Minden fiúnak volt párja, csak neki nem, így most csak hallgatja a beszélgetésüket, követve a többieket mosolyogva.
Amikor valaki nekiütközik teljes pánikba esik, nem tudja hova nézzen először kitől kérjen bocsánatot:

N-nem, én kérek e-elnézést.

Amikor a hang irányába fordul majd megáll a szíve. Hiszen olyan gyönyörű. Gondolja magában, miközben próbál természetes maradni, te a tenyere máris izzadni kezd. Nem ismeri fel a lányt, pedig egy ilyen arcra biztos emlékezne.
Peter gyorsan a talárjába törli a kezét észrevétlenül, majd kinyújtja a lány felé:

Peter vagyok. Peter Pettigrew. És te? Új vagy itt? Mé-még n-nem láttalak e-erre felé.

Előítéletesen nézek végig rajta és rájövök kivel is beszélek. Undorító egy lény lesz belőle annyi szent bár most sem a leghelyesebb meg kell hagyni. Lopva Siriusra tekintek ... bárcsak inkább őt kellene behálóznom, de nem csak barátnője de túl sok hűsége is van a James gyerekkel kapcsolatban. Elfintorodom, ahogy felém nyújtja a kezét majd legyűrve undorom kezet fogok vele.

Delphini .... és valami olyasmi. Nos, ha megbocsátotok húzok magamnak egy házat a kalapból.

Mondom mikor megpillantom elhaladni mellettünk az elsősöket.

Gondolom majd később találkozunk.

Fordítok hátat meglibbentve a szőke hajkoronám amit fogalmam sincs honnan szereztem elvégre anyámnak éjfekete haja volt, de úgy látszik az anyatermészet gondolta változtat. De még mielőtt teljesen eltűnnék jól irányzott stratégiám részeként visszapillantok Peterre. Marlene felpuffog.

Ezt a felfuvalkodott hólyagot....

Peter csak mosolyog a lány után, teljesen elmeredve, míg James meg nem szólal:

Oh-oh! Féregfark szerelmes!

Peter elpirul és a csapatra néz teljesen zavartan:

M-mi? N-n-nem. Én n-n-nem is vagyok szerelmes.

Cukkolással telik el az út a Nagyteremig, ahol helyet foglalnak a griffendéles asztalnál, Peter megpróbálja leplezni azt, hogy Delphinit keresi az elsősök között.

Mardekáros lesz, érzem a csontjaimban.

Mondja Sirius és Peter rémülten néz rá, majd maga elé. Ha tényleg oda kerülne a lány akkor még kevesebb esély van rá, nem mintha most nagy esély lenne rá, hogy összebarátkozzanak. A Tekergők gyűlölik a kígyók házát.
Peter visszapillant az elsősök közé, megpillantva a szőke lányt. Elmosolyodik, reménykedve hogy nem a Mardekárba kerül majd a lány.

Magabiztosan haladok végig a soron miközben magam elé nézek. Nincs bennem kétség sem afelől milyen házba kerülök sem afelől, hogy Peter engem vizslat. Túl könnyű dolgom lesz már már zavar, hogy ilyen könnyen adja magát. Nekem nem kell keresnem a tekintetét rögtön megtalálom és intek egyet neki egy már már barátságos mosollyal. Én vagyok a következő és, ahogy a pódiumra lépek McGalagony szinte már ismerősen pillant végig rajtam. Felemeli a kalapot ám az leülni sem hagy már rögtön kiáltja.

MARDEKÁR

Elmosolyodom és játékosan felsziszegek akár egy kígyó majd egyenesen az asztalomhoz ülök a többiek üdvözölnek ám én kifejezéstelenül ülök. Velem szemben egy meglehetősen megdagadt srác ül aki úgy falja az ételt mintha, még sosem evett volna pedig szemmel láthatóan megemésztette az egész családját is. Elveszi a poharamat és a sültcsirkétől zsíros ajkaihoz emeli. Legszívesebben itt helyben leátkoznám a fejét is, de e helyett csak annyit mondok.

Az az én poharam.

A dagi felpillant a kajából.

Most már az enyém.

Felhúzom a szemöldököm elővéve a pálcám és mire bárki is pisloghatna egyet meglegyintem.

Vera Verto

Felveszem a székéről az immár fémpohárrá változott dagit majd töltök bele a kancsóból és belekortyolok miközben a mellettem ülő mardekárosok mind kicsit arrébb csúsznak.