A színfalak mögött.

Egy álomban vagyok... egy nagyon nagyon fura álomban. Megszokott és máskor is történt már hasonló mégis képtelen vagyok visszaemlékezni. Teljesen meztelen vagyok és egy bőr széken ülök. Fáznom kellene hiszen a hűvös levegő a bőrömet éri mégsem érzem azt. Nem mozog a testem még a mellkasom sem emelkedik fel és le, ahogyan a levegőt veszi az ember. Meg kellene döbbentenie a tudatnak, hogy levegővétel nélkül és képes vagyok élni mégis nyugodtan ülök ott a bőrszékben. A fények természetellenesnek hatnak, ami azt illeti cseppet sem hasonlítanak a nap fényére. Nyílik az ajtó és bár legszívesebben felpillantanák az illetőre mégis csak meredek magam elé pislogás nélkül.

Még egy csodás este a csodás munkahelyemen. Minden szarkazmus nélkül, hiszen arról vagyok ismeretes, hogy imádom a munkámat. Sok másik gyakornokkal ellentétben én élvezem azt amit minden nap tennem kell, nem csak a pénz miatt szeretek dolgozni a Delosnál. Ritkán vannak olyan esték, amik rutin gyakorlatokat kell egyedül elvégeznünk az "embereken". Ez is olyan este. Persze ideges vagyok, mint mindig amikor egyedül kell elvégeznem a kisebb fejlesztések tesztelését vagy csak pár rutin ellenőrzést. Mert ilyenkor nincs a nyakamban az a nő - a hogyishívják, rossz vagyok a nevek megjegyzésében - és nem irányít, hogy ezt így kell azt pedig úgy. Benyitok az ajtómon, majd lepattanok a gurulós székre és párat körbe forogva odagurulok a ma esti "alanyomhoz". Meg kell mondanom, hogy tényleg teljesen élethűek. A lány vörös haja, az arca minden vonása, vörös ajkai és... formás melle. Akármennyire is mondogatják, hogy nem valódiak késztetést érzek, hogy letakarjam valamivel a testét. De nincs nálam semmi, így csak próbálom nem bámulni. Tablettel a kezemben kikeresem a rendszerből a számát: ID AC3301996724... A parkban ismert neve pedig Eloise Thompson.

Eloise...- mondom, majd felnézek a lány üresnek látszódó, merengő szemeibe.-Aktiváld magad.

Ez a legelső dolog amit megtanítottak, valamint a "Motor funkciók állj", ha valami balul sülne el. Ez volt a legelső óránk anyaga. Na meg az alap programozási kódok használata.

Mikor meghallom a varázsszót azonnal felemelem a fejem és ajkaimat kacér mosolyra húzom miközben tekintetem az övéit pásztázza.

Biztosan új vagy a városban ...

Hajolok közelebb a combjára támaszkodva és kezemet végigfuttatom a nyakán majd az állát támasztva meg, tapasztom ajkaim az övéire.

Hmm... így köszönünk mi városi lányok az olyan idegen férfiaknak mint te is. Sőt mi több körbe is vezetnélek.

Fogom meg a kezét végigvezetve a combomon majd csípőmön.

A város nevezetességein - Felsóhajtok és kis szünet után folytatom. - Dimbeken és dombokon.

Amint "életre kel" elkezdi mondani az alap beállított szövegét, amire nem számítok. Azt hittem csak egy farm lány az, de úgy tűnik végig kellett volna olvasnom a karakter jellemzését. Bár miért is nézne ki ilyen jól egy sima tanyasi lány, ha bordély hölgyként jobban funkcionál?
Nem emberi az ajka mégis olyan valóságosnak tűnik mikor hozzám ér, szinte be is csap egy pillanatra, de gyorsan összeszedem magam és a kezem is elveszem tökéletes bőréről.

Khmm...-próbálok koncentrálni a feladatomra és nem bámulni, de érzem fülig vörösödök. Azt hiszem mégis jobb, hogy csak egyedül dolgozom ma este.- Mondd el Eloise? Milyen volt a napod? Voltak újak a városban?

Kezdem el a rutin kérdések felsorolását, felnézve a lány szemébe.

Visszaülök a székre duzzogva mikor rájövök, hogy nem érdeklem és komolyan válaszolok a kérdésére.

Jó... azthiszem. Nem volt túl sok verekedés a bordélyban csak öreg Timmy és a haverja de az már mindennapos.

Oldalra biccentem a fejemet és elmosolyodom.

Te is idegen vagy akkor téged is beleszámoljalak?

Simítok végig a térdén abban reménykedve hátha még a kuncsaftjaim között tudhatom.

Bólogatok, majd pötyögök a képernyőmre. Lepillantok a kezére, ami a térdemen nyugszik, de nem húzom el a lábamat. Olyan furcsa, hogy testhőmérsékletük van. Így nem egy rideg bőr ér hozzám, hanem a nadrágon keresztül melegséget érzek. Szép és emberi. Ha szembe állítanának egy gazdával és egy emberrel, kétlem, hogy meg tudnám mondani a különbséget.

Nem, engem nem kell beleszámítanod.- mondom, majd halvány mosolyt vetek a lányra.

Nem volnék férfiból, ha nem tetszene Eloise. Hiszen gyönyörű, szinte tökéletes. Pont olyan, amilyennek egy gazdának lennie kell. Mármint a szebbik nemből.

Mondd csak, milyennek tartod a világodat? Gondolsz arra, hogy ahol élsz az nem a valóság?

Igen, mostanság fel kell tenni ezeket a kérdéseket. Glitchek jelentek meg a rendszerben és nem tudhatjuk melyik gazdákban van még meg a hiba, ami minden bizonnyal az új upgrade-el együtt jött létre.

Szépnek... néha kissé mocskosnak és talán kéjesnek de, hogy valóságos-e?

Elgondolkodom és próbálok választ találni elmém leghátsó sarkában mikor felvillannak olyan képek amikre nem kellene emlékeznem. Maszkos emberek vesznek körül felnyitnak és olyan dolgokat művelnek amiket nem lenne szabad. Kissé megugrik egy ideg a szemem alatt majd így válaszolok.

Hát persze, hogy valóságos elvégre ha álmodnék nem egy mocskos csehoban kellene mocskos embereknek bájolognom.

Mindent lepötyögök majd mikor visszakérdez felpillantok és várom, hogy valami drámai robot lázadó szöveget nyomjon a fejemhez, ami bekerülhetne az új Terminátor filmbe. De nem, olyan választ ad, ami épp megfelel majd a fejeseknek. Semmi ember ölő mánia, semmi "átvesszük az emberek helyét a bolygón", költőien megfogalmazva.

Mi az életcélod?- teszem fel a következő kérdést a szemeire pillantva.

Olyan furcsa, nem tudok hozzá szokni. Ilyen kérdéseket teszek fel egy embernek... Vagyis... egy NEM embernek. Amit többször el kell ismételnem magamban, de még így is vannak kételyeim. Kell lennie saját tudatuknak... valahol mélyen, biztos van. Különben miért kéne ilyen kérdéseket feltennünk nekik minden "haláluk" után? Ha egy glitch lenne a hiba akkor csak ki kéne törölni az upgradet a rendszerükből, nem? De hát nem én vagyok a Delos csapatának egyik mester tagja, nekem nincs beleszólásom, csak végzem a munkám.

Hosszú ideig meg sem szólalok csak bámulok rá üres tekintettel majd halovány mosoly kúszik ajkaimra.

Ami azt illeti meg akarom hódítani sweetwatert...

Hagyok egy minimális hatásszünetet majd felnevetek hátraseperve a hajam.

Ugyan már csak viccelek. A csatározások a kisfiúknak valók vagy az őrült unatkozó férfiaknak.

Keresztbeteszem a lában és elgondolkodom.

Igazából én csak elég pénzt akarok keresni, hogy új életet kezdhessek valahol máshol.

Várok a válaszára, átfut az agyamon, hogy nem is fog válaszolni, de megszólal és attól még idegesebb leszek. Tágra nyílt szemekkel nézek rá, majd kiesik a kezemből a tablet meglepődésemben. Tehát elég rettegett fejet vághatok, majd hangosan felsóhajtok megkönnyebbülésemben és halványan felnevetek a lánnyal együtt.
Lepötyögöm a válaszát, majd együttérző mosolyt vetek rá. Ha tudná a valóságot, hogy az álma soha sem fog valóra válni. Hiszen innen nincs kiút. Az ő fajtájának legalábbis nincsen.

Mit csinálnál? Ha új életet kezdhetnél? Hova mennél?- kérdezem magamtól, mert ilyen kérdés nincs felsorolva a teszten.

Engem mégis érdekel. Ott vannak az improvizált válaszok a gazdákban, de érdekel, mégis mi járhat a fejükben. Annak ellenére, amiket mondanak biztosan kell lennie valami apró önállóságnak bennük. Bármi, legyen az akár csak egy álom is.